Nagy Őszi Futócipő Teszt - Urs tesztelt

pen | 2008-01-14  | 1 hozzászólás

• cimkék:
• Asics Gel Moriko, 
• futócipő, 
• teszt, 
• ASICS 

Tweet

Urs az Asics Gel Moriko terepcipőt tesztelte. Beszámolójából megtudhatjuk, hogy "Moriko kisasszony" különösen kedveli a dózerutakat, de bírja a kavicsos emelkedőket is, és amíg csak tudja, melegen tartja gazdája lábát. Köszönjük Ursnak a beszámolót!

Előzmények
Szeptember elején, szinte véletlenül csöppentem a cipőtesztelésbe. Amikor a megkeresés érkezett, épp elég keveset futottam. Ha őszintén magamba nézek, úgy gondolom, hogy életem első 24 órás versenye - ez május elején volt - után nagy hiba volt részemről elindulni a életem második 24 órás versenyén, a kanadai VB-n - ezt július végén rendezték. Sem agyban, sem fizikailag nem voltam összeszedett a kanadai versenyen, a felkészülést sérülés hátráltatta, de sérülés ide, vagy oda, nem igazán akarta a fejem és a lelkem ezt a versenyt. 100 km megtétele után ki is álltam, mert fájt a lábam, de nem a kimerültségtől, hanem éreztem, ha erőltetem, abból sérülés lesz. A feladott verseny után hetekig küzdöttem ilyen-olyan fájásokkal, szeptember végére nagyjából rendbejöttem. Az életem más területen is forrongott (lakáscserét intéztem), ami szintén nehezítette a futást. Az agyam pedig folyamatosan pörgött: fussak-e ennyit, ha ilyen nehezen bírom a betont, vagy ha már szeretek sokat futni, készüljek-e inkább hosszú terepversenyekre.

Nem meglepő tehát, hogy a felkéréskor azonnal úgy gondoltam, hogy terepcipőt szeretnék kipróbálni, ha lehetséges. Azután el is felejtettem az egész levelezést. Pár héttel később kiderült, hogy indulhat a tesztelés és másnap már a Nyúlcipőboltban voltam. Egy ASICS GEL TRABUCO és ASICS GEL MORIKO terepcipő között választhattam. Mivel kicsit keskenyebbnek és könnyebbnek tűnt, MORIKO kisasszony lett a befutó. Persze, vonzó színén kívül arra is kíváncsi voltam, mit tud a Gore-tex öltözék...

Korábban SAUCONY és ADIDAS terepcipőim voltak, egyikkel sem voltam igazán elégedett: az egyik meglehetősen széles volt, csúszkált benne a lábam, a másik meg nem bizonyult tartósnak - alig egy év elteltével kilyukadt, pedig akkoriban csak havonta egyszer jártam teljesítménytúrákra, egyébként főleg városban, aszfalton futottam.

A kezdetek
Első két futásom az új cipőben két rövid kísérlet volt - egyébként sem vagyok híve annak, hogy új cipőben rögtön hosszú futásokkal próbálkozzam. Első alkalommal a Margit-szigetre mentem - nem volt túl sok időm - és a külső körön a kavicságyon futottam egy kört, napos, száraz időben. MORIKO kényelmes volt, megfelelően tartott, nem volt túl kemény a talpa. Így hát semmi különöset nem éreztem, ez nem volt meglepetés számomra, mert nem szokott gondom lenni a cipők betörésével. Egy terepcipőnek különben sem a Margit-sziget az a hely, ahol megmutathatja, mit tud...

Második alkalommal Pilisborosjenőn futottam egy kb. 1 órás kört, ebben már emelkedő is volt jócskán. Az időjárás ismét száraz volt, egy-egy sárosabb szakaszt találtam csupán az erdőben. MORIKO nem csúszott az emelkedőn, a kaviccsal borított, görgeteges talajon sem, ezt jó pontként könyveltem el. Ezen a futáson, mint akkortájt általában, a fő problémát viszonylagos edzetlenségem jelentette...

Húzzunk bele...
Harmadik alkalommal már úgy gondoltam, jöhet egy komolyabb futás. A Meteor teljesítménytúra 42 km-es távját választottam a Budai-hegyekben. A futás eltévedéssel együtt végül 45 km lett. Száraz, poros volt az erdő, jobbára széles dózerutakon futottam. Itt ismét erőnlétem jelentette a szűk keresztmetszetet: MORIKO jól teljesített, gyaloglásra is megfelelően kényelmes volt. Ez azért fontos, mert a hosszabb, vagy nagyon szintes terepfutásokon azért előfordulnak olyan szakaszok, ahol célszerű, vagy muszáj gyalogolni és ez futócipőben nem mindig kényelmes. Kellemetlenül érintett, hogy egy nagy vízhólyagot összeszedtem a lábfejem belső oldalára - ez eddig egyetlen új cipőmnél sem fordult elő. A teljes túraidő 6 óra 20 perc lett.

Negyedszerre a Pilisben rendezett Vasas maraton, egy szintén 42 km-es teljesítménytúra lett a cél. A meredek, köves lejtőkön ez alkalommal is jól megtartott MORIKO, mégis estem egy hatalmasat, szinte sík terepen. Ezt inkább fáradtságomnak - amelynek oka nem a sok sport, hanem inkább a sok összetorlódott más intéznivaló volt - tudtam be. A túraidő ezúttal 5 óra 50 perc lett. MORIKO nem törte fel még egyszer a lábam és ez azóta sem fodult többet elő.

Az ötödik alkalommal még magasabbra tettem a mércét, következett a Less Nándor teljesítménytúra 60 km-es terepfutó verziója, több, mint 2000 m szintemelkedéssel. Úgy látszik, a fizikai állapotom is javulgatott eddigre, mert ez a futás eléggé könnyedén ment, 8 és fél óra alatt, de persze itt is volt egy esés... MORIKOval tette a dolgát, csak sajnos jó poros lett a túra végére. Tesztelhettem tehát, mennyire könnyen tisztítható. Itt még csak kefével történő tisztításra gondoltam, mivel abból indultam ki, hogy a mosás valószínűleg megárt egy Gore-Tex bevonatú cipőnek - hasonló anyagú hegymászó ruháimnál is rendszerint elkerültem a mosást... Kicsit lekeféltem a port MORIKOról, ettől persze nem lett patyolattiszta, de elfogadható külsőt öltött. Nem is sejtettem még, hogy pár hét múlva mélyrehatóbban tesztelhetem a tisztíthatóságát...

A Bükk, hóban és sárban
Eljött az az idő, amikor hóban is kipróbálhattam új szerzeményemet. November közepén épp Miskolcra utaztam azon a hétvégén, amikor sok hó esett és néhány napig meg is maradt. A diósgyőri Majális Parktól indultunk el Fehérkő-lápára egy kis terepfutásra. A futás kb. 16 km, 1 óra 50 perc volt, napos, tiszta, fagypont körüli időben. Az úton eleinte kényelmes, letaposott hó fogadott, ebben nem esett nehezemre felfelé futni, MORIKO jó melegen tartotta a lábamat is. Néhány kilométer után azonban jégbordákon kellett folytatni az utat, amelyeken még a terepcipő is csúszik... itt, azt hiszem, egy aszfaltra tervezett cipőben is hasonlóan, de inkább még jobban csúszkáltam volna. Lefelé szűz hóban indultunk vissza egy másik ösvényen, itt MORIKO a Gore-tex bevonat ellenére beázott - nyilván amiatt, hogy felülről hó került bele, ugyanis kamásnit futáshoz nem szoktam használni. Nem is számítottam másra: a Gore-tex anyag természetesen késleltetni tudja a beázást, de mélyebb hóban önmagában nem elég ahhoz, hogy száraz maradjon a cipő.

Néhány héttel később, ugyanazon a környéken futottam a Bükkben, hasonlóan szintes terepen, enyhe időben, hatalmas sárban. Nos, nemcsak a hó és a jég, a sár is kivédhetetlenül csúszott, és ahogy a képen is látható, MORIKO a futás végére kissé barna színt öltött... Ekkor már sor került a mosógép bevetésére tisztításkor és szerencsére egészen olyan lett, mint új korában...

Egy kis összegzés
Egy nőnek igenis fontos a szín a futócipő választásnál, így hát ezzel kezdem. MORIKO színe kék, nekem szimpatikus, hogy nem túl világos, hiszen terepen nem sokáig maradna hófehér... Mivel ez egy nőknek tervezett cipő, mégis jó, hogy élénkebb színe van, nem például szürke, sötétkék, vagy fekete.

Evezzünk kicsit komolyabb vizekre... Számomra egy terepcipőnél, amely lényegesen nagyobb és változatosabb terhelésnek van kitéve, mint egy aszfalton használatos cipő, alapvető a stabilitás, tartósság. MORIKO felépítése masszív, orránál erős, oldalra futó műanyag csíkot helyeztek el, ez véd attól, hogy az orr rész hamar tönkremenjen. Kifejezetten jó pont, hogy MORIKO nyelve össze van varrva a felsőrésszel, ez nagyon előnyös, mivel így kevésbé ázik be. Formára ez egy keskeny cipő, ennek ellenére úgy érzem, egy kicsit lehetne még keskenyebb. A súlya viszont megfelelő, nem nevezném könnyű cipőnek, de terepre kell egy kis anyag. Leírtam már, hogy a lábat jól tartja, stabilan mozogtam benne, kivéve kifejezetten síkos-csúszós terepen.

Végeredményben jól összebarátkoztunk három hónap alatt, MORIKO kisasszony és én... Lesz néhány hosszú közös túránk együtt a közeljövőben: 65 km Miskolctól Egerig, közel 90 km a Tisza-gáton... azt hiszem, jól meg fogunk férni együtt.

-Urs-