Nagy Őszi Futócipő Teszt - Zilaci tesztelt

pen | 2007-11-21 |

Zilaci egy Asics Gel Kinseit tesztelt. Az Asics top modelljével kapcsolatos véleményét, élményeit - hogyan is máshogy - egy novellában írta meg nekünk. Köszönjük!

Éppen olyan napnak indult ez is, mint a többi.
Ugyanolyan nehezen kászálódtam ki az ágyból, mint máskor, ugyanolyan unott arcok beszélgettek a reggeli hírműsorokban, mint máskor, a tükörben ugyanolyan elkeseredetten néztem az őszülő hajszálaimat, mint máskor, és ugyanúgy löttyent ki a kávé a hófehér abroszra reggeli közben... Eltaláltátok.
Mint máskor.
Semmi, de semmi jele nem volt annak, hogy ma megváltozik az életem. Pedig sejthettem volna, hiszen tudtam, hogy ma kezdetét veszi a NÖFT.
A Nagy Őszi Futócipő Teszt.

Talán, ha odafigyeltem volna a régi cipőimre...
Igen. Talán akkor minden másképpen történik.

- Azt hiszem, nekünk végünk - morogta kissé elkeseredetten az aszfaltra való futócipő, miközben az orrával sértődötten a fal felé fordult. - A Gazda tegnap hazahozta a Tesztcipőt.

- Ugyan már, ne aggódj. Fut benne egyszer-kétszer, aztán visszatér hozzánk. Addig legalább pihenünk egyet - vigasztalgatta a crosscipő, aki apró sárdarabokat dörzsölt le magáról, még a hétvégi túra maradványaiként. - Azért, mert jól néz ki, még nem kell parázni. Láttunk már ilyet, nem? - bökte oldalba cinkos vigyorral a mellette bóbiskoló versenycipőt, aki erre felriadt.

- Mi?! Hogy?! Ja, igen. A múltkor az az akciós cipő. Hú, bakker, olyan jól nézett ki. Aztán akkora vérhólyagokat gyártott a Gazda lábára, hogy csak úgy repült a kukába. Emlékeztek? De jót röhögtünk... Na, szóval engem nem különösebben izgat a jövevény. Meg, tudjátok, én versenycipő vagyok. Kabala - mondta büszkén, majd behúzta a fűzőit, aludt tovább, tudta jól, hogy tavaszig pihenhet - ha a fedettpályás szezon közbe nem jön. De jó is volna...

- Aham - dünnyögte az aszfaltra való. - Persze, ti könnyen vagytok. Bár... ahogy láttam a sarkát, szerintem terepre is jó lesz. Olyan, mint a gepárd karma.

- Micsoda? Na ne már... - nyögött fel a crosscipő elkeseredetten. - Olyan nincs, hogy egy cipő mindenre jó legyen. Hát mi ez a Tesztcipő? Hát ki ez a Tesztcipő? Szupercipő? - kérdezte már-már kiabálva. - De tényleg, tudja legalább valaki, hogy hívják?

- Kapaszkodjatok meg.
Kinsey.
Asics Gel Kinsei.

Csend szállta meg a cipősszekrényt. Megdöbbent, elállt lélegzetű, mély csend, az a vihar előtti, pánikba torkolló némaság. Még a látszólag kívülálló utcai cipők is riadtan pislogtak.
Asics Gel Kinsei. A csúcsmodell. A TOP.
És itt van már valahol, ebben a lakásban, bevetésre várva.

- A francba - törte meg a hosszúra dermedt némaságot az öreg cipőkedvenc, aki eddig nyugodtan meditált a hátsó sorban. - Akkor nekünk tényleg végünk van. Azért... azért várjuk meg azt a tesztet. Hátha...

Hetekig teszteltem.
Először kipróbáltam Kinsei-t aszfalton, hosszú futások alkalmával.
Tökéletesen illeszkedett a lábamra, befogadta a lábfejemet, puhán átölelte, támogatta, segítette. Nem tűnt annyira lágynak, mint a régi aszfaltos, mégis biztonságosnak, határozottnak mutatta magát.
Hazaérve elgondolkodva forgattam.
Égszínkék szegélye olyan magabiztosságot és büszkeséget sugárzott, hogy a tenyeremben tartva is éreztem az erejét.
Jó, jó, rendben. De mit tudok majd írni róla, ha egyetlen egy szóval is lehet jellemezni?

Aztán egyszer arra gondoltam, kipróbálom terepen az újoncot. Kárörvendően húztam a lábamra Kinsei-t.
Na, most megnézzük, mit is bírsz...
Kinsei taposta a sarat. Erősen és stabilan fogott talajt az ártéri erdő avarral borított vizes ösvényein, ruganyosan repült át az árkok felett.
Hazaérve ismét a kezembe fogtam. Sárosan és kimerülve néztünk farkasszemet.
- Nem hiszem el, hogy nem találok benned hibát - dünnyögtem.
Kinsei vidáman és a sárfoltok ellenére kihívóan nézett vissza. Nem szólt.
Várta a következő próbát.

Egy szép napon a cipős-zsákba tettem Kinsei-t.
- Juhú! Pálya! Pálya lesz ebből, gyerekek! - ujjongott fel reménykedve a cipősszekrényben a versenycipő. - Na, itt majd jól leszerepel a fiatalúr, a Gazda nem szereti a lassú cipőket...

És valóban, a pályára vittem a Tesztcipőt.
Elővettem a zsákból. Befűztem, szorosabbra, mint szoktam egyébként, mert fognia, tartania kell most - és rohanni, ahogy csak bír.
Na, nézzük, mit tud.
Mennyit tud?
Kinsei kényelmes volt a bemelegítés során - bár ezt eddig is tapasztaltam. Most viszont arra voltam kíváncsi, mennyire gyors, mennyire lép könnyen, mennyire szereti a száguldást. Tud-e csodát tenni?
Tíz darab ezer méter, éppen négy percen belül. Ennyi várt hát Kinsei-re, ennyit kapott, hogy bizonyíthasson itt is.
Kell-e mondanom?
Az utolsó ezer méter 3:28 lett.

Bizony, Kinsei első ránézésre az a fajta cipő, amiből nem nézné ki az ember, hogy gyorsan is képes futni.
Kényelmes. Ez látszik rajta.
Strapabíró. Ezt is látja a szakavatott szem.
Látványosan kihívó. Ezt meg mindenki észreveszi.
De hogy gyors is? Ezt azért meg nem mondanám első látásra.
Pedig az.
Talán valamilyen rugó lenne benne? Talán a különleges talpkiképzés teszi? Vagy talán a „gepárdkarmok" a sarkán? Vagy megfejthetetlen technológiai titok volna? Lehet, hogy egyszerűen csak azért volt gyors, mert jobban éreztem magam benne?
Ki tudja.

Aztán egy ködös, nyirkos estén befejeztem a Nagy Őszi Futócipő Tesztet.
Kinsei-t a többi cipő közé raktam be éjszakára.
- Semmi pánik, fiúk - mondtam a szekrényajtó előtt guggolva. - Barátot hoztam, nem ellenséget. Beszélgessetek vele, tanuljatok tőle.
Becsuktam az ajtót, és csak ekkor mertem fújtatni egy nagyot.
Tudtam, hogy elvesztem, tudtam, hogy elindultam egy olyan lejtőn, amelyről nincs visszaút.
Végérvényesen Kinsei rajongó lettem.

Leültem, és elkezdtem beszámolót írni a teszt eredményéről, a tapasztalataimról, az előnyökről és hibákról, hogy kiállítsam a bizonyítványt Asics Gel Kinsei-ről.
Aztán ültem sokáig, és talán itt ülhetnék az idők végezetéig is - ha nem kellene időnként futni... - mert a monitoron csak az az egy szó villogott: