Nike Air Zoom Apace - teszt

pen | 2007-03-28  | 2 hozzászólás

• cimkék:
• Nike Air Zoom Apace, 
• futócipő, 
• teszt, 
• nike 

Tweet

Szombaton csak egy átmozgató laza 6 km-re indultam a Szigeten. Rákezdett az eső, én meg haragudhattam magamra, hogy megint nem hoztam váltócipőt a futáshoz és majd caplathatok hazáig az átázott Pegazusban. De nem így történt. Aznap ugyanis kölcsöncipőben futottam, nem is akármilyenben.

A MAC-ból kilépve a Nike Futószervíz sátrába botlottam, akik megszólítottak, és felajánlották, hogy próbáljam ki egyik cipőjüket (mint megtudtam, minden szerdán délután és szombat délelőtt ott vannak). Azt feleltem, ha lenne Air Skylon -nem szűnő rajongást érzek e típus iránt-, azt feltétlenül kipróbálnám. Az nincs, mondták, de az utódját, az Apace-ot megpróbálhatom, kimondottan női lábra fejlesztették. De nekem nagyon apró méret kell! Nem gond, találtak nekem egy 35,5-öst. A cipőért cserébe ott kellett hagynom az öltözőkulcsomat. Nekiindultam.

A cipő a katalógusban talált leírása szerint: az Air Zoom Skylon Triax kifejezetten női láb anatómiájára tervezett változata, neutrális, jól párnázott félversenycipő. Párnázottságra és könnyű felépítésre a katalógusban maximumot, stabilitásra 5-ból csak 3-at kapott. Súlya: 247 gr, ára: 23.990 Ft. Tapasztalataim a katalógusban foglalt tulajdonságokat visszaigazolták, egy kivételével: a „Töltött Gofri talpmintázat ragadós gumibetétekkel" nekem az esőben nem biztosított túl jó tapadást.

Futás során a cipőt a könnyűnek és hajlékonynak éreztem, ahogy egy gyors edző/félverseny cipőhöz az illik. Sehol nem bántotta a lábam a 7 kili során, ami széles lábfejemre és magas rüsztömre való tekintettel nem kis szó. (A Pegazussal a mai napig rüszt-szorítós gondjaim vannak, valahogy nem sikerül kényelmesre befűznöm.) Oldalra a cipő rugalmasan tágul, hagyja a lábfejet leérkezéskor ellapulni. Nem éreztem a párnázottság hiányát, a sarkam egész puhán fogott talajt és a talp kialakítása segítette az erőteljes ellépést.

Ami eleinte nagyon furcsa érzés volt: a orrész talpszerkezetét teljesen elvékonyították, így minden lábujjammal tisztán éreztem a talajt elrugaszkodáskor. Az oldalsó kitámasztása a cipőnek nem erőteljes (mondhatni alig van), azaz elsősorban jó futótechnikával rendelkező futóknak lehet jó ez a modell, mert a túlságosan befelé/kifelé dőlő láb mozgását nem tudja korrigálni. A cipő szinte könyörgött :o) a gyors tempóért, így pár repülőre is elvittem a MAC pályán. A vizes rekortánon már lassú tempónál sem tudott rendesen kapaszkodni a cipő, repülőzés közben pedig kimodottan csúszkáltam benne. A füvön azért sikerült picit megérzeni, milyen is lehet az Apace-ban tempózni. Ruganyos és könnyű érzés volt, hagyta, hogy úgy fussak benne, ahogy szeretnék.

Mikor a cipőt visszavittem, kaptam egy 2 oldalas kérdőívet - ez tehát a feketeleves az ingyenes cipő próbálgatásban. Becsületesen kitöltögettem. Aztán nyújtás, öltözés. Mire hazaindultam elállt az eső is. Sétáltam a hídon a szárazon maradt Pegazusomban, és azon tűnődtem, hogy szükségem van-e nekem még egy futócipőre :o)