Őszi futócipő teszt: Nike Lunar Trainer +

pen | 2008-09-25  | 2 hozzászólás

• cimkék:
• futócipő, 
• Nike Lunar Trainer, 
• teszt, 
• nike 

Tweet

A következő teszt beszámolót én írtam, mégpedig a Nike Lunar Trainer + cipőjéről. Nekem kicsit több időm volt a tesztre, már július óta nyúzom a Lunart. Bár vittem terepre, sőt patakba :o) is, azért ez a könnyű és gyors cipő igazán az aszfalton érzi jól magát.

Előzmények
A NIKE még júliusban hívott meg egy sajtótájékoztatóra, ahol új termékeiket mutatták be. A meglepetés pedig a tájékoztató végén következett: az érdeklődők kaptak kipróbálásra egy-egy általuk kiválasztott NIKE + futócipőt és egy SportBand-et. Természetesen én is élénken érdeklődtem :o) és ki is választottam magamnak a NIKE legújabb könnyű edzőcipőnek tervezett modelljét, a Lunar Trainert.

Ismerkedés
Kézbe fogva rögtön érződik, hogy meglepően könnyű a cipő. Saját mérés szerint a 36-os női modell súlya 185 gramm. OK, akkor nézzük meg alaposabban a cipőt. Ami elsőre szemet szúr, az a cipő felsőrészén jóval túlnyúló, elég vastag talp. Ettől minden könnyűsége ellenére is stabil hatást kelt a cipő. A talp kialakítását látva rögtön egyértelmű, hogy ezt a modellt nem terepfutásra tervezték (ami nem azt jelenti, hogy én nem fogom ott is kipróbálni..). A talp gofri mintázatú, a leginkább kopásnak kitett talprészek extra gumiborítást kaptak a tartósság fokozása érdekében. A nyelv vékony, de kimondottan puha, kellemes tapintású. A felsőrész tetszetős, vékony, hálószerű, átszellőző anyagból készült, remélem, bírja majd a gyűrődést.



Első futás: laza, aszfalt (8km)
Már az első lépéseknél éreztem, hogy a cipő belülről puha és kényelmes, jól illeszkedik. Kicsit aggódtam, hogy a talpba rejtett chipet majd érezni fogom futás közben, de nem, észrevétlenül számolta a megtett lépéseket. Ami legjobban tetszett: az a ruganyosság, amit a cipő elülső talprészén éreztem elrugaszkodáskor. Mintha a cipő visszaadta volna az ellépéshez azt az energiát, amit leérkezéskor a talp összenyomódásával elnyelt. Kimondottan könnyűléptűnek éreztem magam, ami hosszabb edzéseken még jól jöhet.

A kerékpárúton nincs túl sok egyenetlenség, de a kavicsokat, huplikat azért eléggé éreztem a cipőtalpon keresztül - de hát valamit valamiért, aki könnyű cipőre vágyik, közelebb fog kerülni a talajhoz. Még egy érdekes tapasztalatom volt az első futáson, ez pedig a túlnyúló sarokrészhez kapcsolódik: „túl hamar" fogtam talajt minden lépésnél, azaz a beidegződött mozgáshoz képest a hátrafelé túlnyúló talprész hamarabb leért a fölre, és ezáltal picit megrövidült az amúgy sem túl hosszú repülőfázisom. Az első kilométeren még zavart, de a futás végére már hozzászoktam.



Iramjáték, aszfalt (11km)
A cipő tesztelését egy váltakozó iramú futással folytattam, ahol a gyorsabb szakaszok tempója 4.10-4.50 között mozgott. A cipő segítette a futást, talajfogástól az átgördülésen át az elrugaszkodásig puha és gördülékeny volt benne a mozgás. A cipőben megmaradt a könnyűléptűség érzése, és a picit gyorsabb tempónál talán még fokozottabban volt érzékelhető ellépéskor a ruganyosság. A nagy melegben kimondottan kellemes volt az átszellőző felsőrész.

Nagy bátorság két egymást követő napon vadiúj cipőben indulni futni, aminek meg is lett a böjtje: ma a cipő gyártott egy vízhólyagot a bal lábam kislábujjára. Talán annak köszönhető ez, hogy tempósabb futásoknál erősen a külső talpélemet terhelem, és a lazább felsőrészű cipőkben bizony ilyenkor könnyen egymásra „torlódnak" a lábujjaim. Így tehát most egy-két napig pihenni fog a Lunar Trainer, majd foly. köv.


Laza, aszfalt és fű (11km)
Pár napnyi pihentetés után egy kicsit vastagabb zoknival egy laza futásra vittem a Lunart, és a táv közepén 4-5 kili erejéig tesztelgettem a cipő sárfutó képességét (a kerékpárút mellett a saras, leveles, füves földcsíkon). Gondolom senkit nem fog meglepni a bejelentés, miszerint a cipő szinte azonnal átázott. Nem is vártam mást a szinte hálószerűen vékony felsőrésztől.

De igazán az érdekelt, hogy egy ennyire könnyített talp képes-e egyáltalán kapaszkodni a csúszós talajon. Nos, amíg lassan kocogtam, szinte egyáltalán nem csúszott a cipő, de mikor megpróbálkoztam pár erőteljesebb ellépéssel, azért éreztem a csúszkálást, főleg oldalirányban. Tehát a vizes füvet nem szereti.

Hosszú, terep (24km)
Bár nem terepfutásra szánták, azért persze ott is kipróbáltam a Lunart. Fenyőgyöngyétől Solymárig és vissza nyüstöltem, változatos felszínen és dőlésszögű talajon. Volt kemény föld, homok, apró kavics és nagyobb köves rész is, enyhe lejtőkkel, emelkedőkkel. A cipő most már nem bántotta a lábam, igaz a talpam nagyon elfáradt benne, mintha minden kavicsot külön éreztem volna a lábam alatt.

Földön, homokban meglepően jól kapaszkodott a gofri talp, főleg előre-hátra irányban tartott stabilan a cipő, oldalra azért meg-megcsúszott. Különösen meredekebb lejtőn lefelé éreztem, hogy a talp ugyan megfogta a lábam, de a cipőn belül a lábfejem teljesen előre csúszott, és „feltorlódtam" az orrészen :o) Ezen később szorosabb fűzéssel valamit tudtam javítani. A futás végére azt éreztem, végre teljesen a lábamhoz idomult, bejáratódott a cipő. Az is igaz, hogy kezdeti hófehérsége viszont a múlté lett.


+ a ráadás: edzőtábor, esős patakfutás
No igen, ez egy eredetileg nem tervezett ráadás volt. Mivel épp nincs terepcipőm, és a másik aszfaltosom előző nap Galyatetőre menet sokat csúszkált, gondoltam az esős terepfutásra megpróbálom a Lunart. Magam is meglepődtem, hogy - a vizes avar kivételével - a Lunar a sáros talajon is egész jól működött, kapaszkodott lefelé és fölfelé is, tudtam tartani a lépést a terepcipősökkel. Az avaron viszont szinte elkorcsolyázott alólam a lábam, olyankor nagyon kellett figyelnem.

Aztán jött a patak. Már bokáig gázoltam benne, amikor eszembe jutott, hogy a chip ott figyel a cipő talpában.. Ránéztem a SportBand-re, az még mutatta a távot - hát reméltem, hogy a chip tényleg vízálló és mentem tovább. Nagyobb egyensúlyvesztés nélkül végigértem a vizes részen, és hazáig az immár cuppogó cipőben sem volt semmi gond. Otthon aztán chip kivesz, cipő kicsit megtisztít, megszárít. A végeredmény: már nem is piszkosfehér szegény, inkább olyan szürkés. De kibírta. A chipnek azért kellett pár nap mire magához tért..




Összegzés
40 nap alatt kb. 250 kilométert tettem a cipőbe. Sok-sok aszfaltfutás mellett párszor könnyebb-nehezebb terepre is elvittem. A felsőrész sehol nem kopott vagy szakadt ki, a talpán talán a sarokrészen látszik egy kis kopás. Megrepedezett viszont az orrán a fényvisszaverő csík és már az első terepfutáson végleg odalett a cipő szép hófehér színe is.

Csillapítás: 9 Kellemes csalódás volt, nem vártam, hogy ilyen könnyű cipőnél is ennyire hatékony lesz a csillapítás. Se sarkat, se térdet nem bántotta a cipő, a talajfogás érzete puha és ruganyos. Csak azért nem 10 pont, mert a puha talpon keresztül terepen azért a kavicsok átütnek.

Rugalmasság: 10 Sőt, 11-es! Életem legrugalmasabb cipője, talajfogás után szinte visszalöki a lábat a levegőbe. Nagy élmény, mindenkinek ki kellene próbálnia!

Stabilitás: 6 Oldalirányban a cipő stabilitása viszonylag gyenge, a kifelé vagy befelé dőlő lábfejű futóknak ez gondot okozhat. Szorosabb fűzéssel azért javítható. De lássuk be, a Lunar nem stabil cipőnek készült.

Kényelem: 8 Kellett pár futás, hogy összeszokjunk, főleg a kislábujjamat viselte meg eleinte. Betörés után viszont már nagyon kényelmes volt, 20 km feletti távon is.

Tartósság: 9 A fényvédő részek hamar megrepedeztek. Ettől eltekintve rendben van, tervezett élettartamának egynegyedénél a cipőn kopás szinte sehol nem mutatkozik és a gyöngyvászon is teljesen egyben van - pedig nem kíméltem..

Design: 10 Persze ez szubjektív, de szerintem nagyon látványos a cipő. A világos gyöngyvászon felsőrész és a széles, sárga talp kontrasztja odavonzza a tekinteteket.

Legjobb tulajdonsága: az a meglepő ruganyosság, amivel a cipő segíti az ellépést

Legrosszabb tulajdonsága: oldalirányú stabilitása gyenge, ezért valószínűleg nem ad elég támasztékot befelé illetve kifelé dőlő lábfejű (pronáló illetve szupináló stílusú) futóknak.

Kinek ajánlom? Elsősorban neutrális stílusú, gyorslábú futóknak lehet jó választás a Lunar, aszfaltos gyors edzésekre illetve versenyekre javasolnám.

Vennék-e magamnak? Igen, második futócipőnek - tehát egy általános mellé gyors cipőnek - vennék Lunart.