Atlétika: Rajtpénz vagy pénzdíj?

pen | 2011-10-25  | 3 hozzászólás

• cimkék:
• atlétika, 
• maraton, 
• rajtpénz, 
• pénzdíj, 
• Marathon, 
• world marathon majors 

Tweet

A New York City Marathon híroldalán érdekes cikkre bukkantam, melyben a rajtpénz vs. pénzdíj témát elemzi két sportújságíró, miközben arra keresik a választ, hogyan lehetne növelni a futóversenyek értékét, népszerűségét a sportrajongók, a szponzorok és a média szemében. 

A szakemberek által kiemelt egyik alapvető tendencia az utóbbi években az Afrikából érkező, a versenyeken többnyire a dobogós helyeket besöprő futók áradata, mely érezhetően visszavetette a média, a közönség, a szponzorok és a hirdetők érdeklődését is a futóversenyek iránt. Ezek a futók a nagyközönség számára „felcserélhetőek", nincsenek köztük igazi sztárok, a rajongók nem kötődnek hozzájuk, így a média sem sokat foglalkozik velük.

Másik probléma, hogy több más jelentős média-figyelmet kapó egyéni sportággal összehasonlítva (pl. golf, tenisz) még a legnagyobb maratonokon is túl alacsonyak a pénzdíjak, ami csökkenti a verseny tétjét a futók számára és az izgalmat a nézők számára.

Ráadásul a média is inkább egy jótékonysági gálához hasonlóan foglalkozik a futóversenyekkel, sokszor egyéni sorsokat, jótékonysági szervezeteket és együtt futó baráti társaságokat emelnek ki a tömegből ahelyett, hogy az élen zajló igazi versenyre koncentrálnának.

A szakemberek szerint a rajtpénzek és pénzdíjak jelenlegi rendszere is hibás abban, hogy a maratonok és az elit maratonfutók ilyen helyzetben vannak. Manapság egy sportoló „értékét" a közönség és a szponzorok szemében is nagyban befolyásolja az, hogy mennyi pénzt kap/nyer egy-egy nagyobb versenyen. Márpedig a jelenlegi szisztéma szerint a maratonokon nyilvánosan meghirdetett pénzdíjak alacsonyak, a rajtpénzek pedig nem nyilvánosak, tehát azokról nem jut el információ a közönséghez.

Miért nem lehet egyszerűen eltörölni a rajtpénzt és helyette jóval nagyobb pénzdíjakat kínálni? A szakemberek egyetértenek abban, hogy ha nem volna rajtpénz és ehhez kapcsolódóan egy szerződés, ami a sportoló részvételét garantálja egy adott versenyen, az nagyfokú bizonytalanságot eredményezne. Sem a szervezők, sem a szponzorok, sem a szurkolók, sem a média nem tudná előre, ki is lesz ott a mezőnyben.

Ebben az esetben semmi sem tartana vissza egy elit futót attól, hogy egyszerre több (időben egymáshoz közeli) versenyre is benevezzen, és csak a végső pillanatban döntse el, hol is fog futni – vélhetőleg ott állna rajthoz, ahol legjobb esélyt lát a pénzdíj megszerzésére. Másrészt, ha verseny közben sérülés vagy egyéb ok miatt kiállni kényszerülne, vagy rosszul szerepelne, akkor egyetlen fillér nélkül kényszerülne távozni, ami valószínűleg arra sarkallná, hogy (túl) hamar ismét rajthoz álljon valahol, ezáltal kockáztatva az ismételt gyenge eredményt vagy ami még rosszabb, a sérülést. Tehát a rajtpénz rendszere mind a szervezők, mind a sportolók számára elsősorban a kiszámíthatóságot és a biztonságot szolgálja.

De ha már szükséges a rajtpénz, akkor miért nem lehet nyilvános? Nem elhanyagolható összegekről van szó, hiszen pl. a London Marathonon a bajnoknak járó pénzdíj 55.000 dollár, miközben a szervezők rajtpénz gyanánt milliókat fizetnek ki az elit mezőnynek. A közönség csak a hivatalosan meghirdetett - a többi sportághoz viszonyítva relatíve alacsony - díjazást látja, ami megerősíti a szemükben a sportág és a sportolók „jelenetéktelenségét". A nagyobb pénzösszegek közzétételével talán az atlétika és az atléták népszerűsége és eladhatósága is növekedhetne.

És ha már megszüntetni nem is lehet, de a hangsúlyokat vajon nem lenne érdemes eltolni? Talán érdemes lenne kísérletezni a magasabb pénzdíj – alacsonyabb rajtpénz kombinációjával. Ekkor a rajtpénz továbbra is garantálná a részvételt, a magasabb pénzdíj pedig vélhetően izgalmasabb versenyzést hozna, és több nézőt eredményezne. Kérdés persze, hogy milyen összegű pénzdíj szükséges ahhoz, hogy látványos változásokat lehessen elérni. A World Marathon Majors sorozat győzteseinek kifizetett félmillió dolláros díjak például nem keltették fel a média figyelmét annyira, ahogy azt a szervezők remélték.

A szakemberek néhány további javaslatot is megfogalmaztak a szervezők felé:
- A pénzdíjak növelése mellett a kategóriák és díjazottak számát kellene csökkenteni, így egyszerűbb és izgalmasabb lenne a verseny.
- Minden évben valami újdonságot, érdekességet kellene kitalálni, és azt kiemelten díjazni.
- Külön kellene támogatni, értékelni a helyi atlétákat, akiken keresztül a szurkolók jobban tudnak kapcsolódni a versenyekhez. 

Forrás: nyrrmedia.org

Képek: news.daylife.com