Mi jár a hosszútávúszók fejében?

pen | 2011-03-07  | 6 hozzászólás

• cimkék:
• fogyás, 
• mozgás, 
• csatorna-átúszás, 
• hosszútávúszás 

Tweet

Karen Throsby, a University of Warwick szociológia professzora két és fél éves projekt keretében kutatja az extrém sportteljesítményekre készülő sportolók lélektanát. Karen a La Manche csatornát átúszó sportemberek motivációit, érzéseit, önképét és ezek változását vizsgálja - de nem csak az asztal mögül gyűjti az adatokat - ő maga is vízbe merült.

"Nem csak az a célom, hogy részletes beszámolót írjak a csatorna-átúszóvá válás folyamatáról. Arra is választ keresek, hogy egy ilyen élmény mit mond el nekünk a sportról, és arra is, hogy mit tartunk manapság sportos testalkatnak. Kutatásomat különösen a jelenleg az elhízás ellen folyó küzdelem és a 2012-es Londoni Olimpia fényében érzem aktuálisnak.” – mesél a szociológus kutató projektjéről.

Karen kutatásához hatalmas mennyiségű adatot gyűjtött be korábbi átúszóktól, edzőktől, családtagoktól, a kísérőhajók vezetőitől, az edzések során közreműködő önkéntes segítőktől és az átúszásokat megfigyelő ellenőröktől is. De itt nem állt meg az információgyűjtésben. Hogy első kézből szerezzen élményeket, többhónapos felkészülés után ő maga is nekivágott a csatornának és 42 évesen, 2010 szeptemberében sikeresen átúszta azt, 16 óra 9 perc alatt.

Karen eddigi adatai alapján a következő főbb motivációkat azonosította az átúszások mögött: „Néhányan kalandból vágnak bele, mások a nehéz kihívást keresik, megint mások rekordokat szeretnének megdönteni, aztán vannak a jótékony cél által motivált úszók és végül azok, akik csak saját egészségük és életminőségük javítását tűzték ki célul.”

Karen a motivációk feltárása mellett kutatásával meg szeretné kérdőjelezni az uralkodó elképzeléseket arra vonatkozóan, hogy mi számít sportos testalkatnak. Úgy véli, korunkban nem csak a média felelős azért, hogy sokan folyamatosan csökkenteni akarják a testsúlyukat. „Orvosainktól is legtöbbünk azt a javaslatot kapja, hogy fogyjon le. De én úgy gondolom, hogy a soványság és az egészség között létrehozott kapcsolat zavaró és „átpolitizált”. Karen még hozzáteszi, szerinte nem szabadna a mozgást pusztán mint a fogyás eszközét reklámozni az emberek felé.

A kutatási projekt második részében Karen azt vizsgálja majd, hogy az extrém sportteljesítmények kapcsán beazonosított motiváló tényezők hogyan alkalmazhatók azok esetében, akik jóval visszafogottabban szeretnének sportolni, mozogni. A projekt végén pedig egy könyvet készül írni, melyben közérthetően szeretné bemutatni kutatásának eredményeit, és különösen azt a témát járja majd körül, hogy korunkban mi motiválja az embereket a sportolásra. "Szeretném bemutatni azokat a pozitív dolgokat, amiket az emberek a mozgással nyerhetnek. Szeretnék eltávolodni attól a ma divatos felfogástól, hogy a mozgás pusztán a fogyás eszköze.„

A projekt honlapja

Csatorna-átúszás: néhány adat

A csatorna első hivatalos átúszója a 28 éves angol Matthew Webb kapitány volt, aki 1875-ben 21 óra 45 perc alatt átúszta a La Manche-csatornát Dover és Calais között (33 km). Webb a testét a 16 fokos víz miatt vastagon bekente zsírral és a feljegyzések szerint a távot végig mellúszásban teljesítette.

2005 végéig 811 sikeres átúszást tartottak nyilván. Máig összesen kb. valamivel több, mint 1000 úszó teljesítette a csatorna-átúszást, különböző szabályok szerint. Az első magyar átúszás Hajós Gyula nevéhez fűződik, aki 1978 augusztusában 12 óra 4 perc alatt teljesítette a távot. Első magyar nőként Szlavicsek Gizella úszta át a csatornát 1988-ban, 10 óra 47 perc alatt.

Forrás és kép: guardian.co.uk, warwick.ac.uk, dailynewsofopenwaterswimming.com