Triatlon: A frissítés művészete

Gyugyo | 2010-07-11  | 5 hozzászólás

• cimkék:
• sportital, 
• kis Gyula, 
• triatlon, 
• frissítés, 
• ironman, 
• táplálkozás 

Tweet

Egy nagyon fontos részt szeretnék a következőkben feszegetni. Nem vagyok dietetikus, vagy táplálkozási szakértő, de tapasztalataim szerint ezen a részen múlik szinte minden, akár egy ironman, akár egy rövidtávról beszélünk. Egy ironmanen az elhúzódó kizsigerelés, önmagunk teljes leszívása miatt, egy olimpiai távon pedig a gyors ritmusváltások, fokozások megkívánta plusz “üzemanyag” igénye miatt.

10 éves olimpiai távos “karrierem” alatt azt vettem észre, hogy ha kerékpár vége felé benyomok egy gélt akkor sokkal jobban megy a futás. Nem kell nagy tudomány ahhoz, hogy rájöjjön bárki miért is van ez. Nagyon érdekes, hogy a legutolsó sprint-távú OB-on, a 2008-as Fadd-Dombori versenyen is becsavartam egy gélt, közvetlenül a bringáról való leszállás előtt, és határozottan éreztem hatását. Persze minden szituáció más. Próbáltam olyat is, hogy olimpiai táv előtt 2 órával ettem fél adag szinte natúr tésztát (kevés sajttal), ami úgy hatott rám akkor, mintha egy rakétát az indítás előtt még feltöltenek valami nagyon magas oktánszámú anyaggal. Egyszóval robbantam a versenyen.

Ezeket a dolgokat mindenkinek magának kell kitapasztalnia. Nem szabad hallgatni senkire, mert minden ember más. Ez egy hosszú tapasztalása, tesztelése saját testünknek. Olyan, mint egy forma 1-es autó téli tesztje. Órákig köröznek egy pályán mindenféle beállítással, mielőtt kijön az arra a pályára legjobb konfiguráció. Ezért csak saját dolgaimat tudom veletek megosztani. Illetve arra szeretnélek titeket rávezetni mennyire fontos fejezete ez egy sport-teljesítménynek. Legyen az világbajnoki éremesély, vagy egy amatőr egyéni csúcs javítása.

A napokban mielőtt kijöttem volna Tunéziába sok időt töltöttem görgőn, ahol aztán volt időm gondolkodni ezen a témán. A legjobb alkalom volt arra, hogy próbálgassam a folyadékkal való frissítést. Teszteltem mindenféle hígítási, koncentrációs keverékeket. Nagyon jó, mert az ember rengeteget izzad, így teljesen modellezni tudja egy augusztusi ironman körülményeit. Csak itt valahogy még konkrétabb módon, hiszen kizárható mindenféle külső zavaró tényező (táj szemlélése, ellenfelek, szurkolók, útviszony…) Egyszóval sokkal határozottabban kezdtem érezni a kimerülést, mert szinte csak erre fokuszáltam. Ezt az érzést tényleg ahhoz lehet hasonlítani, mintha egy autót feltöltenek üzemanyaggal és kezd belőle kifogyni. Csak a szervezet kicsit bonyolultabb ennél.

Mint írtam nem tanultam ezeket a dolgokat, csak tapasztalati úton jutottam hozzá saját szervezetem működésén keresztül. Szerintem úgy kell inkább elképzelni saját energia raktárainkat, mint egy több üzemanyag tartályból fogyasztó autót. A szervezet mindig először a legjobban, legmagasabb hőmérsékleten elégő “benzinhez” nyúl, majd ahogy kezdenek ezek a tartályok kiürülni, halad az egyre gyengébb kalóriaértékű tüzelőhöz. Erről a triatlon est előadásán sokat hallottunk.

Én most inkább a folyadék-pótlásról ejtenék több szót. Amint írtam szerintem ez egy kulcskérdés a sikeres versenyzés terén. Ezt szerintem két főrészre lehet osztani. Az egyik az idő, a másik a mit kérdése. Az “idő” az időben történő pótlás, a “mit” pedig nem kell magyaráznom. Visszatérve a görgőzéses tesztelésemhez észrevettem mennyire nagy szerepe van az “időben” fogalmának. Ezt legjobban úgy tudom körülírni, mint egy kaput az idő tengelyén, ami egy ideig nyitva van. Ezen a kapun vagy belépek, vagy elszalasztom. Ha elszalasztom, továbbra is haladhatok a célom felé, de határozottan csökken a teljesítmény. Szerintem ezeket a kapukat kell mindig meglátni, és időben átlépni rajtuk.

Remélem nem túl filozofikus ahogy leírom, de a mai élsport, amatőr sportteljesítmény annyira több szálon futó, részletekbe merülő téma, ami megköveteli a mindenben toppon teljesítést!

Szóval, ha annyira kiismerjük a szervezetünket, hogy szinte vakon érezzük ezeket az “időkapukat” akkor szerintem akár 10-20%-al is növelhetjük teljesítményünket. Egy biztos alapigazság, amit mindenhol láthattunk már leírva, és szinte szájbarágós módon ismételtetnek velünk a különböző szakirodalmak. Ez pedig a következő: “Ha szomjasnak érzed magad, akkor már késő”.

Ez tökéletesen így van! A tesztemen is határozottan éreztem. Ez azt jelenti lefordítva átvitt értelmünkbe, hogy lekéstem az egyik kapun való tovább lépést. Ezáltal a teljesítményem 5-10 percre határozottan visszaesett, és dupla időt és energiát használt fel a szervezetem ahhoz, hogy visszatornázza a teljesítmény leadásomat az optimális szintre. Egy versenyen, kifejezetten egy ironmanen pedig ez az energia értékesebb az aranynál.

Mindig meglep a test ezen tökéletes, mindig az optimálisra való törekvése. Úgy tudom ezt elképzelni, mint egy szelíden hullámzó tengert. A hullámok azonos időközönként követik egymást, akár egy sinus függvény. Az emberi test is valahogy így működhet. Ha valamivel kibillentjük mondjuk a felső végpontot, egy ugyanolyan ellen-ingással próbál kompenzálni a szervezet. És mire visszatér a normális hullámvonalhoz az sok idő. Ugyanez érvényes a frissítésre is. Jobban belemélyedve tulajdonképpen minden emberi tevékenységre igaz mindez. Ebbe most nem szeretnék jobban beleásni, pedig nagyon érdekes téma:).

Mit? Ez is egy sarkalatos kérdés. A lehetőségek száma végtelen. Rengeteg izotóniás, szénhidrátos ital, italpor kapható. Ezt mindenki maga tapasztalja ki mi jó neki. Én legújabban a Verofit Isotonic-ot nyomom. Mindenféle elfogultság nélkül azt kell mondanom, nagyon jó. Fontos azonban itt is a hígítás mértéke. Ha túlhígítjuk a keveréket, nem jut elég tápanyag, ion a szervezetbe a csúcsteljesítmény leadásához. Ha azonban túl sűrűre sikerül a keverék, lehet, hogy besűrűsödik a vér, illetve gyomorbántalmakat okozhat. Ezzel lehet “játszani”. Például bekeverek egy kulacsot így egy másikat pedig úgy. Ezt csakis tapasztalati úton tudja mindenki elsajátítani. Azt javaslom, próbálgassatok ki mindent amikor csak időtök engedi. Ezek a dolgok is ugyanúgy hozzátartoznak ahhoz, hogy elérjük azt az állapotot, hogy azt mondják ránk, hogy “Ő egy jó versenyző”.

Egy saját példa. Bevallom nektek, hogy a 2009-es nagyatádi versenyen saját érzéseim szerint rosszabb formában voltam, mint a 2008-on. Mik voltak azok a plusz dolgok, amitől mégis 6 perccel jobbat tudtam menni? Pontosan ezek, amiket most leírtam. Tapasztalat! És nem utolsó sorban a tudatosság. Bár nagyon messze vagyok még a tökéletestől, de nagyon-nagyon fontos, hogy egy verseny után (akár jól sikerült, akár nem) az ember elemezze ki magában a történteket. Gondolja végig mikor mit csinált, hogy reagált rá a teste, mit szúrt el, mi volt jó, mi volt rossz. EZ A LEGFONTOSABB!!!! Sokat hibáztam tavaly is, de jóval egyenletesebb volt az a bizonyos hullámzás. Kevesebb kaput hagytam ki, ha így jobban tetszik. És tessék, ezek összeadódva azt eredményezték, hogy egy kicsivel rosszabb formából is jobb teljesítmény születhetett.

Folyt. köv.

Kép: http://www.thegreenergrass.org