Millió történet

pen | 2008-07-28  | 2 hozzászólás

• cimkék:
• Dr. George Sheehan, 
• futás, 
• versenybeszámoló 

Tweet

Dr. George Sheehan 45 évesen kezdett futni. 30 éven át - 1993-ban bekövetkezett halálig - futott, és írt a futásról sporttársainak. 8 könyv és számtalan rövid történet őrzi emlékét. Az alábbi írás egy azóta nagyra nőtt hídfutóverseny korai éveiben született.

Dr. George Sheehan: Millió történet

"Történt valami emlékezetes ezen a versenyen?" - a kérdező a telefonvonal másik végén egy riporter volt egy charlestoni rádiótól, Dél-Kaliforniából. Egy telefonfülkében álltam, kezemben a „Cooper-híd 10 km" futóverseny 60-év-feletti korcsoportjának győztes serlegével. Körülöttem a kétezer fős mezőny maradéka még mindig a verseny utáni ünneplés hangulatában kavargott.

Kutattam az agyamban valamilyen téma után, ami egy riporter számára érdekes lehet. Esetleg elütött valakit egy autó? Vagy összeestek páran a kimerültségtől? Netán kutya harapta meg az egyik futót? Vajon mi érdekelheti az embereket, akik azzal töltik napjaikat, hogy a másokkal megesett történeteket hallgatják?
A riporter türelmesen megismételte a kérdést. Tovább hallgattam. Gondolkodtam.

Nem meséltem el neki a verseny előtti napot, amikor egy ismeretlen sporttárs várt a reptéren. Ma reggel ő hozott ki a versenyre, de már mint a barátját. Alig 12 órát töltöttem a házában, ahol mostantól mégis mindig otthon érezhetem majd magam.

Nem meséltem el a vihart és a hideget a rajt előtt. Ahogy a zászlók kifeszültek és csapkodtak a közelben horgonyzó Yorktown repülőgép-anyahajón. Amikor elrajtoltunk, pont szembe futottunk az őrült széllel, a tömeg közepén mégis olyan tökéletes szélcsend volt, mintha egy hurrikán magjában álltam volna.

Nem meséltem neki a hídról, ami egyszer csak ott tornyosult előttünk, ahogy az első mérföld után kifutottunk a hajtűkanyarból. Innentől hátunkba kaptuk a szelet, ami szinte rátolt minket a hídra, erre a keskeny fémszalagra, ami szinte mesébe illően emelkedett magasra, az ég felé. Én már megfutottam a George Washington, a Golden Gate és a Verrazano hidakat. Bár mind építészeti remekművek a maguk nemében, azok mégis csak egyszerű, funkcionális szerkezetek, melyek azért állnak ott, hogy átjussunk rajtuk a túlpartra.

A Cooper-híd nem ilyen. Ez egy keskeny, kétoszlopos szerkezet, ami két folyón is átível, hogy aztán két és fél mérföld múlva elérjen az eleinte láthatatlan túlpartra. A híd felkapott minket, és elvitt mindannyiunkat messzire, egy másik földre, a misztikus Charlestonba. Nem csak egy híd volt ez, inkább egy remek kaland.



Immár a szárazföldön haladtunk és kis idő múlva ráfordultunk az East Bay útra, Charlestonban. Ha létezik futó mennyország, hát itt megtaláltam. Levettem a sapkám és a kesztyűm, de még a pólómat is hátrahúztam, át a fejemen, és így, meztelen felsőtesttel futottam tovább, élvezve a hirtelen ránk köszöntött remek időt.

Végül ráfordultunk a Queen útra, és mindenki gyorsítani kezdett. „Mennyi van még?" - kérdezte mellettem lihegve egy magas fiú. „Fél mérföld" - válaszoltam, mire nekiiramodott, mint egy fiatal csikó ha anyja hangját hallja. A feje hamarosan eltűnt előttem a tömegben.

Aztán azt hallottam: „Balról!" és két újabb futó hagyott el: George Halman, és társa, aki csuklójára hurkolt szalag segítségével vezette a világtalan Geroge-ot a cél felé. Amíg George fel nem tűnt, úgy éreztem, nem tudok már ennél gyorsabban futni. De most új lendületet kaptam, és szorosan mögötte maradva követtem, remélve, hogy rám is átszáll valami az ő erejéből és bátorságából.

így futottunk egész a célig. Az eredményjelző 39:05-öt mutatott, idei legjobb időmet. Utána még sokáig álltam a kordon mellett, szurkolva a befutóknak. Arcukon a saját örömömet és elégedettségemet láttam visszatükröződni. Aztán elsétáltam az eredményhirdetésre, ahol megkaptam a díjamat - egy tökéletes nap tökéletes befejezéseként.

A riporter a vonal túlvégén még mindig a válaszomra várt. "Történt valami emlékezetes ezen a versenyen?" - kérdezte újból.
"Nem" - válaszoltam. „Ez is csak egy hétvégi verseny volt a sok közül."

- - -

A Cooper-híd most:






Forrás: http://www.georgesheehan.com/
Képek: http://www.charleston.net/; http://en.wikipedia.org/; http://oldcooperriverbridge.org; http://www.freerepublic.com/