Sport

(verseny)

Edzés ideje

03:57:42

Távolság

31.55 km Szint: 289 m

Tempó

07:32 p/km (7.96 km/h)

Edzésleírás

Atomfutás, Paks, 3/4 MarATOM

Az utolsó egy hónap felkészülése inkább a 0 felé tendált. De fejben erősebbnek éreztem magam a tavalyinál. És talán a nyár elején a fizikális felkészülés is jelentősebb volt. Meg hát idén azért futottam többé-kevésbé rendszeresen hegyen és július végén ott volt a nagyatádi futás is. Persze amikor szombat reggel megláttam a remek időt, akkor alaposan megcsappant az önbizalmam. Próbáltam szépekre gondolni és elfogadni a bíztatást, amit egyébként sok felől kaptam.

Bár egyedül indultam, de ez nem tartott sokáig. Pár száz méter múlva utolért egy lány és megkérdezte, hogy milyen tempóban megyek. Amikor azt mondtam, hogy 6 percesen kívül, akkor mellettem maradt. Az első néhány kilit együtt tettük meg, kellemesen elbeszélgetve. A szőlőbe felfelé vezető úton elszakadtunk egymástól, mert én inkább gyalogoltam. Az első körben sok meglepetés volt. Pistiék még több emelkedőt és lépcsőt csempésztek bele, mint tavaly. De valahogy ezen is túlevickéltem. Illetve a templomon keresztül futással mindent el is feledtem neki.

A versenyközpontban Kata várt a korlátnál. Adott nekem egy kis Colát. Kínálta a magnéziumot is, de nem kértem. Most már tudom, hogy kellett volna. Egészen jó kedvűen indultam tovább. A 15. km-nél még szinte mosolyogtam is, hogy tavaly itt feladtam. A bicikli út elején még mindig mosolyogva intettem a fotósoknak. 20 kilinél is lelkesen gondoltam, hogy már túl vagyok a kétharmadán. Aztán hirtelen elkezdtem fáradni, éhezni. 24 kilinél már azt kérdezte tőlem két sporttárs, hogy minden rendben van-e, mert hogy az arcomon nagyon látszik, hogy nem. De aztán hozzátették, hogy innen már akkor is beérek, ha a hátralévő táv felét sétálva teszem meg. Furcsa módon ez erőt adott. Hiszen ez már csak menni fog. 25 kilinél aztán kicsit tényleg sétára fogtam. Nem tudtam már, mi az igazi bajom: a gyomrom vagy a lábam. Egy kili múlva, már a bicikliúton utolért a kisbusz. De amikor mondtam, hogy én még próbálkoznék, akkor hagytak. Nagy nehezen újra kocogni kezdtem. 29 kilinél szembejött Apa. Hozott Colát és sok kedves, bíztatót szót. Az utolsó pár száz méteren már szinte mindenm fájt, de a célban talán még ment egy kis mosoly. Bár Péter Attilának nem tudtam válaszolni.

Így egy nappal később még minidg van egy kis izomlázam. De ez most jól esik. Mert megcsináltam. :D

1 hozzászólás

posztizoli 3939 napja

Szép volt Juli !! Gratulálok ! Köszi a kulacsot !!!