Miért ez a cím? Mert 25°C felett még nem sokat futottam, ugyanis tavaly nyáron vagy ellógtam a melegben szaladást, vagy hajnali 5-kor mentem, idén meg kb. 2x tudtam 24-25 °C szaladni, ami ugye nem túl sok.
Na de mindig kell kihívás!
Célidő nem volt előre belőve, még annyi sem, hogy a Vivicittá időeredményén javítsak. A cél az volt, hogy jó hangulatban végigfutni és élvezni az egészet! (Na jó, attól hogy nem volt busz, az még cél volt, hogy 2 óra 30 percen belül beérjek.)
Természetesen most is Dorcival szaladtam, mert ezt így beszéltük meg, és különben is meg egyébként is!
Reggel borús időre keltem, amihez kellemes 20-21°C társult. Jól megállapítottam, hogy az lenne a legjobb, ha ez így maradna, de persze tudtam, erre csekély az esély, de azért ez nem szegte kedvemet. Napközben aztán lett 27°C, hol sütött a Nap, hol csak szűrt fény volt, hol esegetett pár csepp eső. A biztos a fülledt meleg volt.
Banyák rövid legeltetése után indulás, találka a Széchenyi I. téren (régi Roosvelt tér). A villanyosról láttam, hogy a Vigadó és az Eötvös tér között forgatás van/lesz. De jó gondoltam, legalább nem csak minket fognak elátkozni az autósok a lezárás miatt. Ráadásul mi hamarabb is végeztünk, tehát igazából nem miattunk nem lehetett használni a rakpartot, mi csak kihasználtuk a lehetőséget, ha már úgyis le van zárva.....
Szóval találka, Dorci rajcsomagjának felvétele, téblábolás, bemelegítés, csomagok leadása a ruhatárba, pisilés, rajtzóna megközelítés.
Megint majdnem az 5-ös zóna végébe álltunk, hogy ne fussuk el az elejét! Ez múltkor is bejött! Most is tökéletesen sikerült és ugyan hamar elkezdtünk előzgetni, igazából egyszer sem éreztük azt, hogy valaki feltartana minket. Meg különben is, az ember lányának a lelkének mennyivel jobb, ha ő előzget, mintha őt előzgetnék. Így kezdettől fogva borítékolva volt a sikerélmény.
Persze azt tudtam, hogy a 2. körtől a friss váltótagok pofátlanul frissek lesznek, de az nem zavart, sőt!
11:00-kor elindult a mezőny eleje, viszonylag hamar, 2:50 perc múlva mi is áthaladtunk a rajt/cél kapun. Az az igazság, hogy innentől kicsit zűrzavar van a memókártyán és nincs meg úgy ez a futás az elejétől a végéig, mint a Vivicittá. Csak emlékképek és érzések. De akkor lássuk ezeket:
- A Lánchíd előtt egy padon egy részeg erősen ittasnak látszó ember éledezik, kiabál valamit, amit csak ő ért (vagy még ő sem), mert nem biztos benne, hogy:
A) tök részeg és azért lát ennyi rohanó embert, pedig talán csak 1 kocogó haladt el mellette;
B) józanodik és ezért látja a fentieket;
C) még valójában mindig ájultan fekszik és csak egy alkoholos rémálom vagyunk neki.
A lényeg, hogy visszahanyatlott a padra és várta, hogy elmúljunk az életéből, amit nagyon összezavartunk.....
- Az egyéni indulóknak piros, a férmaraton váltósoknak kék, a maraton váltósoknak zöld számaik voltak.
Az első frissítőnél az egyénisek balra lettek terelve, ahol egy nagyon kedves korosodó 'bácsi' irányított bennünket - "Piros számmal balra, kék/zöld számmal jobbra!" . Gondoltam kicsit gonoszkodom és megkérdeztem, hogy "Mi van ha színvak vagyok?" (Tudom nagyon aljas vagyok!) De 'bácsi' kapcsolt és módosított - "Egyénisek balra, váltósok jobbra!" Mosolyogva megköszöntem Neki a segítséget és mentem frissíteni! (Amúgy nem vagyok színvak, csak néha nagyon genya!)
- "8-as pálya, 8-as pálya!" felkiáltással futottuk a fordítókat és azokat a részeket, ahol jó széles volt az út és kívül nem igen futott senki, inkább az 1-es pályán mentek. Mert, ha már egyszer akkora rész lett lezárva és mi kifizettük, akkor használjuk is ki! :-)
- Minden körben az alagutacska után és a Parlament előtt úgy a körök 6. km-nek környékén egy fel-/lehajtónál lefelé engedtünk a gravitációnak és a lábainknak, hadd menjenek! Jó kis résztávok voltak! A félmaraton közben...., versenyen...., poénból..... csak mert jól esett!
- Megint volt cikk-cakkban futás, igaz csak egyszer, de sikerült vele mosolyt varázsolni néhány arcra! Mert azért mégis "csak" örömfutás ez a hobbifutás!
- Voltak még nagyon szép pasivádlik, akik megelőztek, mert azért szemet is kell legeltetni, nem csak reggel ebállatokat!
Nagyon gyorsan körbeértünk egyszer, kétszer, háromszor, a nettó idő 2:09:50! Na ezen jól meglepődtem/tünk, addig is fültől-fülg ért a száj, de azért ez 6 perc javítás az április 1-i 2:15:57-hez képest! És még csak nem is tudatos, hanem így sikerült!
A befutó csomag mellé kaptunk piros almát, aminek nem volt az egyik fele mérgezett (megkérdeztem), mint Hófehérkének, igaz ő most nem futott velünk, így jól megevődött..... az ALMA.....!
Csomagban volt 2 palack zöldtea (pfúj....), így egy kedves járókelő buszmegállóban trolimegállóban várakozó hölgyet megajándékoztunk 4 palack zöldteával (nem a trolimegálló volt kedves, hanem a hölgy!). Tett egy kósza kísérletet a meggyőzésünkre, hogy az bizony nagyon finom, de csak anniyt mondtam, hogy "Aki szereti, annak minden bizonnyal!". Aztán jót mosolygott és pakolta a palackokat.
Nyújtás, öltözés, chip visszaváltás, majd levezetésként séta a Lágymányosi-hídig. Persze már számítottam rá, hogy a disznaja most is meg fog lógni, meg a fele is, így a hátizsákot közepesen megpakoltam abrakkal, amit a levezetés közben jól felfaltunk. Aztán a Lágymányositól ki-ki hazafelé vette az irányt.
Hazaérés és zuhany után, aktív tagja lettem a Mókus örsnek és a délután hártalévő részét + estét végig kajáltam. Persze ehhez tökéletes aláfestés volt a foci EB Spanyolo-Olaszo. meccse és az F1 Canadai Nagydíja!
Szép volt, jó volt köszönjük BSI és a sok lelkes segítő!
Már csak 89 nap a Nike Budapest Félmaratonig! :)
(A száraz adatok, vagyis km idők és a BSI által mért köridők:
km-ek: 6:14 - 6:22 - 6:20 - 6:20 - 6:09 - 5:59 - 5:51 - 5:59 - 6:06 - 6:15 - 6:12 - 6:07 - 5:59 - 6:06 - 6:09 - 6:07 - 6:05 - 6:10 - 6:16 - 6:06 - 5:57 - utolsó x méter: 4:54
BSI köridők: 43:41 - 43:08 - 43:01.)