Szóval csütörtökön jól lebeszéltem magam a futásról az eső miatt, de ha nem is beszélem le, akkor sem mentem
volna,mert Ciklon kiskutyám úgy döntött - na jó inkább a bele a volt a döntéshozó-, hogy inkább menjünk dokihoz.
Mentünk… diagnózis: vastagbélgyulladás… pffff… szerencsére nagyon szépen gyógyul! 

Mivel péntek este is már sokkal jobban volt KisNagyKutya, így nem kellet újra dokihoz menni, nekem pedig baromira
hiányzott az a csütörtökön elmaradt futás, így nekiindultam. Az edzésterv szerint ÁTMOZGATÓ 5 km. Újfent másik
útvonalon. Na jó csak az eleje változott, mert valahogy mindig a Duna-part felé visznek a lábaim. Csepel ugyan
nem a hatalmas szintkülönbségeiről híres, de mégis van benne 1-2-3… Na nem túl nagyok, na de ott vannak
és fel kell futni rájuk, meg aztán le is. Elindultam, rögtön kicsit felfelé… nem baj legalább nem futom el az elejét,
erre úgyis gyúrnom kell(ene), mert baromira nem megy. Attól a kb. 2-3 alkalomtól eltekintve, amikor sikerült
(nemelfutni). Aztán kicsit lapos… mire kifújom magam, megint megyek felfelé… nem baj, legalább a 2. km-t
sem futom el. :-D Aztán lefelé, majd laposan. A tűzoltóság előtt jó kis lejtőcske, majd megint lapos. Majd fordulok.
Visszaérek a tűzoltóság elé, persze, hogy az emelkedő első harmadánál el kezd fújni a szél és naná, hogy szembe!
:-D Nem baj, tök jól érzem magam…. Persze amikor felérek a szél is eláll…. Folytatom az utam, visszafelé a
hullámvasúton. Az utolsó km lesz a leggyorsabb, pedig tudatosan nem gyorsítok. De ezt már figyelem egy ideje,
hogy az utolsó km-em mindig gyorsabb lesz, mint az azt megelőzők. Az idő nem arra enged következtetni, hogy
csak átmozgattam magam, szinte mp-re pontosan azt futom, mint kedden. Pedig elméletileg ennek a futásnak
lassabbnak kellett volna lennie. Én közben úgy is éreztem, hogy lassabb tempót diktálok…. hát nem… na nem baj,
mert jól esett! :-D

Az útvonal nagyon tetszik, erre többször is el fogok jönni!