Igyekszem rövid lenni, remélem sikerül....
10 napos párizsi túránk 8. napján volt egy marathon.
Csak a szokásos..van egy táv, le kell futni, érem a nyakba, aztán zuhany :-)maj elemezgetjük, ki hogy miért....
Előzmények:
Párizs...nem egy kis város, bár a közlekedése igen klassz, azért van lábunk, hogy sétáljunk, így az 1-7. napon nem kevés kilit tapostunk bele


Más...én valahogy a francia konyhának nem lenne hű rajongója, nagyon cool a csiga, meg a croissant a sok kávéval, de ......de.
Breakfast run
szombat reggel gondoltunk egyet elfutunk a breakfast run befutójára, mert ugye a rajtot már lekéstük, elmentünk ettünk ittunk és valami hihetetlen hangulatban találtuk magunkat....sajnos a reggeli élményt nem tudom leírni ezért nem is írom...
Na de a verseny...
rajt 8:45, párizs későn ébred (pl. közért 8:30-kor nyit) a didadalívhez tartó metrón csak futók.
Gyülekezés mindenki a sajár szektorába, szépen betömörültek a futók, jó volt nézni az emberek felkészülési szokásait.
Csendes magányomban (mert melegítésre nem volt hely) leültem a földre, foglaltam a helyem, rajt még 20 perc... lassan teltek a percek, az emberek meg gyűltek és gyűltek
8:40 kor elindultak a kerekesek, üdvrivalgás,
A magasban 2-3 helikopter köröz, hátam mögött a Diaidaliív, ahol egykor katonák masíroztak, most meg mi kicsit gyosabban...
Visszaszámlálás, felcsendül a Tűzszekerek dallama és a reggeli meleg ellenére libabőrős lettem. Ez volt az a pillanat amikor arra gondoltam érdemes volt eljönnöm... de szerintem csak ez az egy (bár meghatározó)
35.000 futó nekilendült, a chipjkaput 2 perc alatt elhagytam. Tudtam tömeg lesz, hiába a "sanzelizé" szűknek bizonyult, előzgetni nem szbad, sok energia megy el rá... majd oszlik a tömeg...majd.., de nem, a Concorde térnél együtt haladt a

A félidőm a tervezettől kissé elmaradt 1:40:30 körül..., de betudtam annak, hogy az elején legalább nem futottam el...
26-nál jött egy aluljáró, jó 1 kili hosszú, sötét fülledt meleg, sokan belesétáltak már ekkor! 30 kilinél 2:23:30 a tempóm töretlen. És Norbi örül, aztán 33 km-nél már nem annyira. Hirtelen belegondoltam hogy a T-100 egyharmadánál járok, és már unom a tömeget, hogy itt futok, és miért is vagyok itt??? Meg meleg van, az emberek körülöttem összeesnek, kihúzgálják őket...Előttem egy kisportolt futó ugrik, combjához kap és torkából üvölt... begörcsölt... Még ezt a tornyot is alig veszem észre...szóval elment kissé a kedvem, leginkább arra gondoltam, hogy jobb lenne a célban és egy sört kortyolgatni... Órámra tekintettem, idáig nem küzdöttem, és ez nem az a verseny ahol akarok, így inkább "csak futok" és befutottam. Ugyan az általam elképzelt időn kívűl, de mégsem elcsigázva... Emlékszem az utolsó 200 méteren, azért gondoltam nyomok egy sprintet... kb. 30-40 embert hagytam le. Persze nem én voltam jó erőben, csak befutókapuban is túl nagy volt a zsúfoltság. Szóval szép ez a tömeg, jó ez a tömeg, és a rajt pillanata, de ha az ember futni akarak és főleg jót, akkor keressen kisebb versenyt

A frissítés minősége jó volt, csak a 5-6 kilis távolságokat tartottam soknak és a frissítőpontok után hátrahagyott flakon és banánhéjakat tartottam életveszélyesnek....
Az idő csodás volt, igaz kicsit meleg...a társaságunk is remek volt, szóval jó kis túrára sikeredett. 1 biztos ha neadj isten egyszer elindulok New Yorkban, vagy Londonban, esetleg Berlinben viszek egy fotógépet és kötök a hátamra két lufit, és ráírom hogy FUN RUN...
A tömeghangulatnak sajnos tényleg a zsúfolódás az ára, de a többezres tömegben elrajtolni - ez az érzés feledhetetlen :o)