2011. október 2-án sikerült a 2001-es 3:24:21-es maratoni egyéni csúcsomat 3:23:12-re javítani (mindkét esetben a Budapest Maratonon futottam).

Ezen felbuzdulva úgy éreztem, hogy az idén is tudok faragni ebből az időből és akár 3:20-on belül is célba érhetek ősszel Pesten, mert a tavaszi Debrecen Maratont csak felkészülési céllal tettem bele a versenynaptárba, és tavasszal amúgy is mindig gyengébb vagyok, mint ősszel. Ehhez képest sikerült magamat is igencsak meglepnem a cívisváros maratonján.

A részletek előtt röviden a két maraton közti időszakról:

2-3 hét pihenőt követően kezdtem (volna) újra a komolyabb edzéseket, közben készültem a novemberi szakmai nyelvvizsgámra is (sikerült, így januárban végre átvehettem a diplomámat is) és próbáltam minél több időt a kislányommal és a feleségemmel tölteni.

Azonban nem igazán úgy sikerültek a dolgok, ahogy elterveztem. Elég sokat dolgoztam, így a családdal is elég keveset tudtam lenni és az edzésekre sem tudtam annyi időt fordítani, amennyit szerettem volna.

November 19-én az ISZINIK 100 teljesítménytúrát 67 km-nél kénytelen voltam feladni, ami eléggé lehangolt, mert korábban még soha nem adtam fel semmit sem.

Karácsony után viszont már el kellett kezdenem komolyabb edzésmunkát végezni, ahhoz, hogy az idén is dupla ironman legyek. Szerencsére nem sokat „felejtettem”, és már február 3-án 8 kilométert úsztam, bár még kicsit lassabban, mint tavaly. A futóedzések is egész tűrhetően alakultak. A január végi Téli Mátra XL túrán az extrém körülmények ellenére sikerült 6 órán belül végigmennem. Viszont a bringán töltött óráim egyenlőre nagyon kevesek. Görgőn se edzettem túl sokat, és a jó idő beköszönte óta sem vittem túlzásba a tekerést. Ezen kívül még néha letévedtem egy-egy kosáredzésre, vagy meccsre is.

Sajnos Mariann szemében ez a számomra kevés edzésóra így is soknak tűnik (legtöbbször Neki van igaza), bár én igyekszem megtenni mindent, hogy minél kevesebb időt vegyenek el az edzések Tőlük. Ezért is kelek mostanában minél korábban, hogy már ahogy világosodik, indulhassak is bringázni, vagy futni, hogy mire felkelnek, én már le is tudjam az aznapi penzumot. Ha reggel nem tudok elmenni, akkor sokszor a lelkiismeretem sem engedi, hogy eddzek nap közben, mert nincs szívem otthagyni egy percre se Hannát, főleg amikor rám mosolyog (szerencsére elég gyakran teszi), hanem inkább elmegyünk sétálni egy nagyot (amit persze Ő általában végigalszik).

A tervezettnél kevesebb edzés ellenére azonban erősnek éreztem magam a maraton előtti hetekben, és szerettem volna már most egyéni csúcsot futni. Viszont egy-két nappal a rajt előtt egy kis fáradtság lett úrrá rajtam, ami óvatosságra intett. Ez a rajt pillanatában feledésbe merült, és végül a merészebb „taktikát” választottam, már csak azért is, mert csapatban is indultunk az öcsémmel ketten az ötfős váltók kategóriájában, és bíztam benne, hogy itt jó helyen érünk célba. Azért csak ketten voltunk, mert a harmadik emberünk a verseny előtti héten lemondta az indulást, így én futottam az első négy szakaszt, a tesóm pedig az ötödiket.

A merész taktika annyit takart, hogy a 3:20-as célidőnek megfelelően 25 percen belüli köröket kellett mennem, aztán ha bírom bírom, ha nem akkor nem.

Ennek megfelelően bekezdtem és a rajt után felzárkóztam Cseri (Cserpák Tomi) mellé, aki 3:10 es laza futást tervezett és együtt mentünk az első 2 kilométeren. Utána jobbnak láttam lemaradni (8:50 alatt volt meg az első 2 km), de így is 23:40 volt az első köröm. Próbáltam egy kicsit lassítani az iramon, de nagyon jól esett a futás, a viszonylag nagy meleg ellenére és a második köröm is épphogy csak több lett, mint 24 perc (24:02). A továbbiakban is tartottam ezt a sebességet, és 1:36:34 lett a félmaratoni részidőm (24:18 és 24:33 volt a harmadik és a negyedik kör). Itt viszont már nagyon megjött az étvágyam, és már 3:15-ön belül akartam futni.

Kezdett a meleg is megviselni egy kicsit, és jó lett volna, ha nem csak egy frissítőállomás van körönként, de már csak 2 kört kellett egyedül mennem, mert a 6. kör előtt volt a váltásunk a csapatversenyben és tudtam, hogy ha Robi beszáll az plusz erőt ad majd nekem, és magával húz legalább egy körön keresztül. Ezért próbáltam nem lassulni és nyomni tovább az ötödik és hatodik körben. Ez maradéktalanul sikerült is, 24:12 és 24:18 lett. Itt aztán jött Robi, és minden úgy történt, ahogy terveztem. Fáradtam ugyan, de ő húzott magával. A hetedik kör végén már nagyon ki voltam száradva, mire a frissítőállomáshoz értem. Alaposan feltankoltam utoljára, aztán irány az utolsó kör (24:29 volt a hetedik). Mondtam Robinak, hogy nyomja meg a végét, hátha sikerül csapatban egy jó helyet elcsípnünk, de inkább engem segített. Nagyon sokat számított a jelenléte, nélküle biztos belassultam volna, de így nem hagyta és bár hajrázni már nem maradt erőm, a tempót tudtuk tartani, és 24:11-es záró körrel végül 3:13:46-os új egyéni csúccsal értem célba Robival.

Nagyon jól szervezett verseny volt, a pálya is tetszett, a szervezés is kiváló volt, a rajt- és befutócsomagokra sem lehetett panaszunk, talán a frissítésen lehetett volna javítani egy kicsit ebben a nagy melegben még egy állomás kihelyezésével, ahol elég lett volna csak vizet osztani. Valamint a kilométertáblák elég pontatlanok voltak, de annak nem volt igazán nagy jelentősége.

A hab a tortán csak ezután következett. Már majdnem elindultunk hazafelé, amikor az eredményhirdetéshez hívták az ötfős csapatok kategóriájának dobogósait, és mint kiderült a harmadik helyen ért be a testvérváltónk!

A folytatás sajnos elég bizonytalan számomra, mert bár a nevem fent van az Orfűi Dupla Ironman nevezettjei között, még sajnos nincsenek meg az anyagi feltételei az indulásomnak, de azon vagyok, hogy ez is meglegyen (remélem az idén is találok néhány támogatót magamnak). Nagyatádon is szeretnék ott lenni, mert annak is nagyon hiányzik a hangulata, de ha sikerül mennem, akkor valószínűleg oda is a család nélkül fogok csak tudni, ami nagy szívfájdalom számomra, mert nagyon sokat számít, ha ott vannak mellettem. Főleg ha Hanna rám mosolyog!

Addig is készülök amennyit, és amikor tudok, és amennyit a lelkiismeretem enged, aztán a többit majd meglátjuk.