Néhány hete írtam arról, hogy Hol a helyünk a sajtóban

Ami most történt, az felülmúlta az akkoriakat is: sokan voltunk innen az EO-ról is (én most éppen nem) a Keszthelyi Kilométereken. Itt, Zalában a legnagyobb sportverseny a résztvevők számát tekintve, ráadásul nem másról, mint az egyik legkeményebb állóképességi sportról van szó, egyben a legigazságosabbról is, hisz itt aztán tényleg mindenki saját zsírján kell, hogy legyőzze önmagát, vagy megelőzze a másikat – kinek éppen milyen céljai vannak.

Szóval akkor miért lenne/lennénk lenullázva? Nyilván mi, amatőr sportolókat nem lehet semmibe venni, vagy ha semmibe vesznek, lesz.rjuk és csináljuk tovább azt, amit annyira szeretünk, ami éltet, továbbvisz minket a mindennapokban, de…

...úgy gondolom, az arcátlanság fogalmát is kimeríti, hogy a megyei napilap (zalaihirlap, csupa kisbetűvel) az eredményekről egy árva sort nem közölt. Ennyi jött össze szerencsétleneknek , sőt, nem sikerült még egy sportújságírót sem leküldeniük Keszthelyre. (Szabó Judit nem az, de ehhez a 3 sorhoz nem is kellett PhD-t végezni)

Azóta persze újra jelentős felületet kapott:

Megye 1,2,3 foci, teke, sakk, moderntánc, kézilabda (harmadosztály), női foci, női birkózás.

Még abban az esetben is, ha kifejezetten rossz viszonyt ápolnak a szervezők az újsággal (nem csodálkoznék rajta a most már sokadik évi “szabotázsuk” miatt), egyszerűen alapvető feladatuk lett volna HIVATALBÓL utánanézni legalább az eredményeknek és leközölni azokat.

De nem, ez sok volt már nekik, a szemünkben viszont ők nagyon is kevesek, sarkosabban fogalmazva senkik...