Noha évekkel korábban már egyszer-egyszer felkészültem egy 10km-es kifejezetten dombos szilveszteri futóversenyre, valójában csak a kerékpárszezonok közötti átmenetet igyekeztem vele értelmesen kitölteni. Ez általában a tágabb élmezőnyben való kikötést jelentett végül, de aztán mindig újra csak nyeregbe pattantam. 2007-ben aztán komolyan foglalkoztatni kezdett a rendszeres futás gondolata is, így nem sokkal később már néhány közeli duatloneseményen is tiszteletemet tettem. Nem értem el kiemelkedő eredményt, de láttam magamban fantáziát, noha koromnál fogva (akkor 30 voltam) talán nem sprinttávban (5-20-2.5) kellett volna gondolkodnom. Ennek ellenére a 17-19 éves helyi triatlonklubos srácokat így is megelőztem, így mondhatjuk, hogy kellően komolyan készültem egy-egy ilyen megmérettetésre.
Ugyanabban az évben aztán ismét a szokásos téli felkészülés következett a szilveszterire, ahol negyedik lettem egy kifejezetten tisztességes idővel, bár abban az időben a fiatalok még erősebbek voltak nálam (Bécs-Budapest váltón szerepeltek előtte).
Aztán 2008-ban már igazán a lovak közé csaptam, bár még mindig szépen gyűltek a kerékpáros kilométerek, egyre inkább ráérztem a futás édes ízére, minek következtében be is neveztem a CERR-kupára, ami egy sorozat magyar-osztrák-szlovén futóversenyekkel, ahol összesítik a legjobb 6, a győztes idejéből visszaszámolt százalékos eredményedet. Itt elsősorban 7-15km közötti távokon kellett bizonyítani, ami olyannyira jól sikerült, hogy korosztályomban meg is nyertem az egész soroztot. Ennek számomra utolsó állomását Stinatzban tartották, egy estébe nyúló félmaraton formájában; előtte ilyen távon soha nem indultam, aminek a levét kellően el is fogyaszottam, de erről majd legközelebb...