most nyavalygok egy kicsit, mert így esik jól :P vagy nyirmogok vagy mi :)
szóval, elvileg ott a fény az alagút végén, de akkor is elég nehéz azért ez most lelkileg.. :((
tudom én h kell egy kis idő mielőtt minden rendbejön a vas szedése után.. most ugye minden vasat arra használ a szervezet, hogy a vérképet javítsa, néha egy kicsi cseppen az izmoknak is belőle, de a raktárakat egyelőre nem tudja feltölteni...
úgyhogy most megint bekaptam a havonta újabban szokásos gödröt, és azért elég rossz ez így, főleg lelkileg. annyival jobb fizikailag most, hogy legalább a napközbeni fáradtság+izomgyengeség elmúlt 2 nap alatt. (gondolom ez is attól volt, de persze csak az időbeli egybeesés gyanús meg h áprilisban is kb. ugyanez volt)
de attól félek h eddig kevesebbet szívott fel a vasból a szervezetem, mint reméltem. mármint reméltem h mondjuk 20%-ot, de ennyit sajna nemhiszem... max 10% lehet :( bár csak pesszimista hangulatban vagyok :P de majd most emelem 200mg-ra a napi bevitelt, annak a 10%-a már nem olyan szar :)
most ne mondja senki h ne legyek türelmetlen, mert de. hogy miért, lásd lejjebb:
lassan 3 hónapja a béka feneke alatt tudok csak futni az idő nagy részében, mármint magamhoz képest persze; és amikor gödör van akkor egyáltalán nem lehet 6p-es vagy gyorsabb tempó lokális "elsavasodás" nélkül. ilyenkor simán meghaladja az energiakövetelmény az oxigénfeldolgozó képességet az adott izomban... és egy idő után nem lehet futni értelmes módon így, csak rövid ideig megy..
ez egy röhejes dolog amúgy, mármint baromi furcsa, mert hosszútávfutás esetén normál esetben az anaerob aktivitás csak nagyon megnőtt oxigénfelvétel mellett jön be, tehát az ember veszi a levegőt őrült módjára, stb... én normál körülmények között hamarabb adom fel a mellkasi/tüdői diszkomfort miatt, mint az elsavasodás miatt. de ez a lokális verzió olyan, hogy oxigénből nem kell sok egyáltalán... sőt. :S
úgyhogy lassan fél éve nem volt esélyem gyorsulni a magasabb pulzusokon, az alacsonyabb pulzusokon javulás ugye még ment egy darabig, még a télen, de már annak sem örülhettem a tavasszal. szóval a gödrökön túl ez is eléggé meg tudja az embert viselni lelkileg.
most már csak abban reménykedem, hogy júniusban a vérveszteségtől vagy akármitől már nem lesz semmilyen gödör a futásban, mert már nagyon unom őket. remélem néhány nap elég lesz, hogy kijussak a mostaniból, és aztán utána már talán csak felfelé vezet az út!? de jó lenne.. :)
azért azt megnyugtató tudni h a gyorsulás magasabb pulzus mellett ezért nem ment, és nem azért nem, mert "csak". kb. 175-ös pulzus környékén volt a limit a tél során. ez alatti pulzuson gyorsultam (ami azóta persze elveszett...), felette nem, semmit. vááá.
és még egy dolog ami biztató... kezdjük ott, hogy novemberben és utána sokszor volt az az érzésem, hogy a keringés bírja de a lábaim nem, a gyorsabb tempót. és ez nagyon zavart lelkileg... :S most már tudom h nem a lábam gyenge, hanem ez csak a lokális savasodás miatt volt :)) ezt tök jó tudni, h emiatt nem kell aggódni. csakis azért nem kellett annyi oxigén, azért volt olyan kellemes keringésügyileg, mert nem is használtak az izmaim annyi oxigént; mert nem tudtak... helyette anaerob mód... cserébe majd belehaltak a lábaim az adott tempóba. ez volt például a novemberi félmaratonon is ha 5p-esnél gyorsabban próbáltam menni...
viszont ami még rossz, az hogy úgy szeretnék edzeni rendesen, de nem lehet, nincs értelme, egyelőre. pedig vállalnék én akármilyen szenvedős résztávot is, ha lenne értelme :) de nem, csak várni lehet, mást nem, addig meg csak lassan futni, néha, blah.... vagy nem jól látom? :/
na jó, erről most ennyit.. valamivel jobb így a nagy sóhajtás után :)
más: érdekesség: a kognitív teljesítményt is befolyásolja a vaspótlás :O vagy nemtom... de ez több, mint érdekes :)) az irodalom szerint a koncentrálókészséget befolyásolhatja, és tényleg ezt tapasztalom. egyes olyan feladatok, amihez erősen kell a rövid távú memória és a koncentrálás, jobban mennek az utóbbi időben.
Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál :-)
Ha az ember fut, nap mint nap objektív módon leméri a képességeit, közvetett módon az egészségi állapotát. Szembesül vele minden nap. Aki nem sportol, az talán észre se veszi az ingadozást, hiszen ha sosem lép túl a képességei 20 százalékán, abba meg legtöbbször belefér. A tudás nem mindig boldogít. De én akkor is jobban szeretek tudni, mint nem tudni.