Rászántam végre magam arra, hogy írjak pár sort, évek óta nem jártam itt, akkor még csak a mozgást népszerűsíteni, de túl reklámszagúnak ítéltettem (bár nem ez volt a cél, inkább az öröm, hogy emberek életét tehetem jobbá), így abbahagytam az írogatást.

Röviden a múlt, aztán majd innentől a jelen:

Jó pár éve kezdtem el fogyókúrás céllal futni (gerincműtét és egy marék gyógyszer folyamatos szedése után/közben), aztán a cél kis túlzással megszállottságá lényegült át, erőt adott a mozgalmas mindennapokhoz, segített levezetni a feszültséget, segített kikapcsolni, élveztem a friss levegőt, új ismerősöket szereztem...

Egész jól ment, volt pár jó versenyem (szigorúan csak saját mércével mérve), pár Ultrabalaton, persze váltóban. Fogytam 17 kilót, sokkal jobban éreztem magam, jó volt a társaság is, és még sorolhatnám, de aki valami furcsa véletlen folytán elolvassa esetleg ezt a semmirenemjó bejegyzést, úgysem kell magyarázni...

Aztán volt majd' két év kihagyás, mert az elmúlt két évben egy spinracing teremben edzősködtem, a sajátomban, ami mellett másra nem jutott idő, nemhogy futni, élni sem. Aztán a terem elmúlt, majd a munkahelyem is, így megint sok-sok szabadidőm lett, gondoltam, itt az ideje újra nekiiramodni.

Először a bal térdem kezdett rendetlenkedni, majd előjött a bal csípőmben egy szúró érzés, ami miatt le kellett állnom, képtelen voltam futni a fájdalomtól. Na jó, kicsit agyatlanul álltam neki az újrakezdésnek, még tavaly, azt hittem, hogy pár hét és simán menni fognak az 5 perc alatti km-ek, mint rég, de amikor nem jöttek, elkezdtem gyötörni magam. Hiba volt, belátom.

Indult az ötletparádé,itt, az edzésonlineon, hogy mi lehet a gond, aztán az ITB mellett maradtunk, utólag is köszönöm a sok jó tanácsot, amit tőletek kaptam.

Elkezdődtek a spec. nyújtások, direkt ITB-re kihegyezve és a fájdalom múlni látszott. Teljesen lelassítottam, visszavettem a távot is, ahogy tanácsoltátok. Lényegében újra tanultam futni.

Azért csak bejelentkeztem kedvenc ortopéd dokimhoz is Kecskemétre, aki mindenféle szuper vizságlatokat rendelt és jöttek az eredmények: két borsó méretű daganat a bal csípőcsontomon, némi csontozati elcsavarodással fűszerezve és nagyfokú porckopás a bal térdemben. Pfffff! Hidegzuhany...

Orvosi javallat: AZONNAL leállni a futással, elfelejteni, kigyomlálni, kitörölni, agyam újraprogramozni. Biciklizzek, hátússzak sokat, semmi futás. Az érzést nemigen tudtam szavakba önteni, bár néhányan kaptatok belőle némi keserű ízelítőt, utólag is bocs a sirámokért... A doki szerint (tényleg jó doki, nem bántom) előjegyzésbe vehetem magam egy csípőprotézisre, hogy mikor jön el az ideje, az csak tőlem, meg persze a szervezetemtől függ. 5, max 10 év. Nem feltétlen az agyatlan futások miatt - persze az is közrejátszhatott -, minden felmenőm kemény ízületi problémákkal küszködik, édesapám már járni is alig tud.

Leültem, gondolkodtam. Aztán úgy döntöttem, letojom. És elhatároztam, hogy ha belerokkanok is, valóra váltom egy álmom, félmaratont fogok futni. Aztán legfeljebb onnan tolnak a műtőbe :)

Az, hogy most hol tartok, látható a edzésnaplómban. Tudom, hogy oda már nem fogok eljutni, ahol voltam 4 éve (az ide fel sincs vezetve), de megpróbálok egy versenyt becsülettel teljesíteni. Elkészült az edzésterv is, azt próbálom követni.

Hogy később mi lesz? Azt nem tudom. Futok, amíg bírok, a többi meg majd alakul. Sajnos(?) nem tudok leállni, mert ha a futás nem lenne, talán én sem lennék...az életem részévé vált, részévé a mindennapjaimnak, ezek szerint káros szenvedéllyé, amit nem lehet egyik napról a másikra eldobni, letenni...

Ezúton is köszönöm a sok segítséget Tündüsnek, "szerzett" futótársamnak a bajban, aki mindenféle hasznos információval, szakanyaggal látott el és lát el a mai napig is.

És legfőképp a páromnak, Evinek, aki kiáll mellettem és támogat, elvisel, bátorít és kritizál, ha kell... :)

Éspersze mindenkinek, aki támogat és segít :)