És végre! - átállítottuk az órát - nekem ezzel kezdődik igazán a tavasz. :) Végre tudok esténként is futni és nem kell otthon gubbasztanom várva a tavaszt... Tegnap ki is használtam az első naplementés estét, és nagyon jó esett. Sokszor gondolkodtam már azon hogy vajon mekkora az a táv amit szeretnék egyben lefutni ahhoz hogy azt mondjam magamnak elég, és rá kellett jönnöm hogy tulajdonképpen a távolság nekem nem számít. Én a futást önmagáért szeretem, meg azért mert karban tart, megőrzi az állóképességem, frissíti a lelkem (sokkal könnyebb utána mosolyogni), erősíti a tüdőmet (nagyon lényeges, asztmásan külön kihívás lesz a monti maratont végigtekerni még a legrövidebb távon is), és mert teszek valamit az egészségemért. Tehát nekem nem az a kihívás hogy minél nagyobb távot teljesítsek, hanem hogy rendszeresen fussak. Úgyhogy ettől kezdve nem szorongok hogy 3-4 vagy 5 kilit futok csak, nekem az pont elég. :)

A tegnapi nap megkoronázása pedig az volt hogy megszületett legjobb barátnőm kisfia, úgyhogy elmondhatom hogy ilyen szép hétfői napom már nagyon rég nem volt. :)